Rólunk
Szeretnénk kicsit bővebben bemutatni Újtusnádot és Tápiószelét azért, hogy az utazni vágyó és ujdonságokat kedvelő emberek figyelmét is felkeltsük és arra buzdítsuk Őket, hogy látogassák meg e két csodálatos helyet!
„Valódi énünk szolgálatkész, mert kapcsolatainkban akkor lelhetünk örömet, ha készen állunk mások szolgálatára. Akár tudatában vagyunk, akár nem, ha szeretet nélkül cselekszünk, akkor nem vagyunk hűek igazi valónkhoz. Kapcsolatokra lettünk teremtve, s mikor szeretünk, akkor találunk igazán önmagunkra.”
Gary Chapman
Újtusnád & Tápiószele
B o r v í z e k H a z á j a
Az Alcsíki-medence déli részén, a Csomád és a Dél-Hargita vulkanikus hegység ölelésében fekszik Tusnád, Újtusnád és Verebes alkotta község, amelynek határában széles ártéren kanyarog az Olt folyó.
A község határa már régóta lakott terület volt, amit a régészeti leletek is bizonyítanak: obszidiánból pattintott áldozati kőkés, csiszolt vésők, kőbalták és nyílhegyek. A tusnádi Vártetőn található Erdély legnagyobb vaskori vára.
Tusnád egyike alcsík korán kiemelkedő településeinek, de nem szerepel a pápai jegyzékben, pedig szép Árpádkori keresztelőkútja van. 1567-es adóösszeírásban Twsnád néven, 41 kapuval szerepel. 1595-ös évben „Tusnád olyan taxális hely, mely csakis portai adót fizet róvás szerint, de fejedelmi adót nem. ”Az 1608-ban elfogadott Csíkkozmás megyének törvénye (Tusnád és Verebes Kozmás filiája volt, csak 1726-ban szakadt le) következő tízeseket említi: Szeretszeg, Korodiszeg, Alszeg, Sántaszeg és Bartaszeg.1690-ben a Mitácson át betörő Thököly Imre serege feldúlja a községet, Tusnádon 39, Szeretszegen 26 ház égett le. Verebesen csak öt ház maradt meg.
Tusnádhoz és Verebeshez kötődik a csíki pityóka (burgonya) termesztésének legrégibb említése (1800-1801).
1822. szeptember 11-én nagy tűzvész pusztított Tusnádon, a falu nagy része leégett. A károsultak egy része, 43 család áttelepült Oltelvére, a Mitács patak mellé, megalapítva Újtusnádot.
A község határában, az Olt völgyében feltörő ásványvízforrások mentén, 1842-ben létesült az Erdély gyöngyeként is emlegetett Tusnádfürdő.
1849. július 29-30-án Gál Sándor ezredes három zászlóajnyi gyalogsága a Tusnádi-szorosban, Alvég sziklájánál három ágyúval vette fel a küzdelmet az osztrák és a cári csapatok ellen. Két napra rá augusztus elsején Tuzson János őrnagy Nyergestetőről visszavonuló katonái Szénásmezőn és Tusnád tövén próbálták meg a lehetetlent.
A község legrégebbi temploma Verebesen van, a XV.-XVI. század fordulóján épült. Tusnád barokk temploma 1802-ben kezdett el épülni egy korábbi kápolna romjain. Újtusnádon 1880-ban szentelték fel a templomot.
Az 1614-es Bethlen féle összeíráskor Tusnádon 30 lófőt, 35 gyalogot és 12 szabados családfőt jegyeztek.
Az 1992-es népszámláláskor Tusnádnak 907, Újtusnádnak 1019, Verebesnek 223, zömében katolikus lakója volt.
A fiatal vulkanikus hegység lábánál található települések határa rendkívül gazdak ásványvizekben. Újtusnádon palackozzák a Tusnád ásványvizet.
Az Olt széles árterén képződött tőzegtelepeken és a teraszokon 8 természetvédelmi terület (Csemő, Égés, Benes, Nyírkert, Varsavész, Nádas, Közeppatak lápja, Sólyomkő) van kijelölve, ahol ritka jégkorszaki maradványnövények találnak megfelelő életkörülményeket. Ilyen a törpenyír, kék csatavirág, tőzegeper, szibériai hamuvirág, lisztes kankalin, zergeboglár, kockás kotuliliom és a teleki hölgymál a Sólyomkőn.
Tusnád a térség egyetlen olyan települése, amelynek régi pecsétjében a nap, a hold és a csillag is szerepel.
Valamikor vasbányájáról is híres Verebesen készültek a vidék legszebb díszített kelengyés ládái.
Tápiószele
Legkorábbi leletek az új kőkorból ( Kr. e. 4500-4000) származnak. Régészeti kutatások igazolják, hogy a falu a kora Árpád-korban is lakott volt, a tatárjárás idején elpusztult, majd a XIII. század végén újra benépesült. Neve az Árpád-kori Zele (levegőmozgás) névszó származékának tekinthető. A Tápió előtaggal bővült forma csak a XVIII. század elején tűnik fel. Első írásos forrás a Váradi Regestrum 1219-ben említi Scela (villa) néven, kisebb birtokosok tulajdonaként. 1546-tól a török hódoltság területéhez tartozott. A török, a magyar, a német katonai erők fosztogatásai romlásba döntötték.
Az 1690-ben készült összeírásban a puszták között szerepelt. Szelét 1723-ban kezdték újratelepíteni birtokosai a Mocsáry és Batik-családok. Megemlítik, hogy a helység alatt nagy és mély tavakat formál a Tápió. Marháikat, a gyapjút és gabonáikat Pesten adják el. Van postája, vendégfogadója és serháza. 1789-ben 35 földesúr birtokolta. A kis- és középnemesi birtoklás építészeti emlékanyagaként néhány szép kúriát találhatunk községünkben. Botanikailag is érdekes park közepén áll az a klasszicizáló kisnemesi kúria, amely a Blaskovich-család gyűjteményének ad otthont.
1849-ben a turai csatába menvén megfordult itt Perczel Mór, Wysoczki, Dessewffy, Mészáros Lázár és Dembinszky is. Az első világháborúba 1510 fő vonult be katonának, 207 fő nem tért haza. A második világháborúban 138 tápiószelei szenvedett hősi halált, emlékműveiknél zajlanak községi ünnepségeink.
2009. július 1-je óta város.
Látnivalók:
Blaskovich Múzeum
Makovecz Imre által tervezett Művelődési ház és Általános iskola (Farmosi út)
Nyaranta hagyományosan különféle rendezvényeknek (motorostalálkozó, országos nyugdíjastalálkozó, koncertek) ad helyet a Népkert, amelyekre az ország minden részéből érkeznek vendégek.